Bálint Tibor (1932-2002) az erdélyi magyar próza egyik legeredetibb alkotója, aki a Zokogó majom (1969) című regényével vált a magyar nyelvterület ismert írójává. Az ő munkásságáról készített találó jellegrajzokat Demeter Zsuzsa, aki nyolc esszében és tanulmányban érzékelteti az író életművének karakterjegyeit. A legelső esszéjében (Kolozsvár felett az ég) az író szülővárosát, élete helyszínét és lelke helyhez kötöttségét mutatja be, az író gyermekkorának színterétől, a külvárosi nyomornegyedtől a műveiben olykor égbe emelkedő városig. Ezután legfontosabb, legismertebb munkái bibliográfiai recepcióját tekinti át (A láthatatlan Bálint Tibor).