"A kötet központi gondolata a belső szabadság ellenállása a külső nyomásnak. Azaz megőrizhetjük-e minden körülmények között saját döntési szuverenitásunkat, avagy mi a helyes akkor, ha körülöttünk egyre relativizálódik a jó és a rossz fogalma? Korábbi két könyvem, a Semmi beszéd és a Néhány lány hangsúlya egyaránt a történetmesélésre helyeződik, általános tanulságok levonására a bennük foglalt tapasztalások nyújtanak lehetőséget. Az elbeszélés és az átélhető történet fontosságát továbbra sem lebecsülve, ebben a kötetemben a gondolati szál az elsődleges rendező erő, függetlenül az írások szoros értelemben vett műfaji besorolásától. A 25 önálló szöveg a könyvet két nagy szerkezeti egységre osztja, amelyek elnevezése a hagyományos faluközösség felvég-alvég elkülönülését alkalmazza metaforaként. A Felvég – magasság és mélység a lent és a fent, azaz a teremtett világ és a transzcendens létező dichotómiáját, vertikális megosztottságát idézi, míg az Alvég – szélesség és hosszúság a horizontális síkot, azaz az ember-ember kapcsolatok szintjét, a társadalmi lét dimenzióját helyezi előtérbe. Az írások némelyike egy-egy köznapi jelenségből von le következtetéseket, azaz az esetitől halad az általános felé, míg akad olyan is, amelyik éppen fordítva: tipikusnak tekinthető kérdés értelmét konkrét eseményeken keresztül igyekszik megvilágítani, akár bibliai példabeszéd segítségével is." (A kötet elkészítéséhez alkotói támogatást, megjelentetéséhez pedig újabb pályázati forrást ítélt meg az Nemzeti Kulturális Alap.)