Hajnóczy Péter életműve egyike a huszadik század második fele magyar irodalma különleges szövegegyütteseinek; a kísérletező író hosszabb és rövidebb prózai művei között találunk szociografikus mélységű írásokat, melyek a Kádár-korszak kirekesztettjeivel foglalkoznak, de legismertebb műveiben az alkoholizmus démoni világát is szinte hiperrealisztikus módon festi meg. A jelen kötet arra vállalkozik, hogy a Hajnóczy-hagyaték eddig feldolgozatlan szövegeit sajtó alá rendezze, s azok első kritikai kiadását az olvasóknak átnyújtsa. A kötetet a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely fiatal kutatói jegyzik, akiket Cserjés Katalin fog össze lassan évtizedek óta.