Az amerikai Nobel-díjas író e regényében - először 1922-ben jelent meg - alkotta meg a jellegzetes, önelégült és képmutató, álszent és gátlástalan amerikai "józan polgár" típusát George Babbitt zenithi ingatlanvállalkozó személyében. Babbitt mindenben csodálja a nagyot: "hegyben, ékszerben, izomban, gazdagságban, szavakban", akárcsak az erényt, persze csak addig, amíg a vevő nem olyan hülye, hogy kétszeres árat is rá lehet sózni; dicséri a szesztilalmat, de ő maga nem tartja be, és ugyanígy van a sebességkorlátozással is. Politikai nézeteit kerületi választási beszédében körvonalazza, az egészséges kormányzatra nézve a legveszélyesebbnek a sötétben dolgozó sok gyáva alakot tartva, akik "liberálisnak, haladónak, baloldalinak, pártonkívülinek, értelmiséginek nevezik magukat".