A Kádár-kor végén hozott létre jelentős életművet a krimi zsánerében alkotó szerző, Szita György. A mára némileg a feledés homályába burkolt regények azonban a mai napig friss élményt tudnak nyújtani olvasóiknak. A Szita-krimik egyrészt szórakoztató zsánerdarabok, másrészt belőlük a ’70-es, ’80-as évek mindennapjai is élettel telve lépnek az olvasók elé. A negyedik Szita-krimiben továbbra is Tóth Dénes nyomozót követhetjük, ahogy a lehető legkülönbözőbb emberekkel kerül kapcsolatba. Tóth maga mögött hagyta a kényszerből vállalt segédmunkási életet, és végre sikerült kijárnia, hogy hivatalosan is magánnyomozóként praktizálhasson. Az idejét maga osztja be, nincs másra gondja, csak hogy eleget tegyen a megrendelői kéréseknek. Amikor azonban egy egzaltált fiatalemberrel hozza össze a sors, Tóth lassan hömpölygő élete nem várt fordulatot vesz. Illés Gáspár nem találja helyét a világban, azóta, hogy szülei közölték vele tizennyolc éves korában a tényt, miszerint örökbe fogadták, kicsúszott a talaj az eleve labilis lelkületű fiú talpa alól. Tóthot kéri fel, hogy eredjen szüli nyomába, akikről egy ismeretlentől származó fotó tudósította a fiatal férfit.