A japán egyetemi tanár, a művelődéstörténet és az összehasonlító irodalomtudomány professzora még fiatalemberként ismerte föl, hogy a II. világháborúban legyőzött hazájában miként működött a győztes által működtetett cenzúra, amely lehetetlenné tette a győztesek bírálatát, illetve vehemensen népszerűsítette – főleg az amerikai filmek által – a nyugati kultúrát. Szekigucsi megfigyelte, hogy ez a nyugati kulturális hatás inkább csak a fogyasztási szokások terén érintette meg a japán társadalmat, annak mélyebb szerkezetébe alig tudott lehatolni. A fiatal kutató válságtünetként értékelte az amerikai hatásokat, de azok forrásait és irányadó eszméit Európában kereste.