Kilenc évtizeddel első magyar fordítása után az Attraktor Kiadó gondozásában jelent meg Nyikolaj Bergyajev három esszéisztikus stílusban megírt tanulmánya. Bergyajev orosz filozófus és teológus volt, akit az orosz keresztény egzisztencializmus képviselőjeként tartanak számon. A jelen kötetben olvasható gondolatai szakítanak a keresztény lineáris történetszemlélettel és az antikvitásból ismert ciklikus időszemléletnek adnak helyet – természetesen sajátos vonatkozásokkal. A szerző amellett érvel, s ebben elsősorban az akkor orosz forradalom tanulságai juttatták döntő belátásokhoz, hogy az emberiségre egy új középkori állapot vár. Ami nem azt jelenti, hogy a 20. század első harmadában mindenki visszatér egy ötszáz vagy éppen ezer évvel korábbi állapotba, hanem hogy a felvilágosodás eszméje, a racionalizmusba, az egyénbe, s úgy általában a tudományos fejlődésbe helyezett hit helyét a tömegek, a tömegeket manipuláló vallási és politikai vezetők veszik át. Bergyajev szerint a tömegtársadalom és a kollektivista ideológiák veszélyeztetik a személyiség szabadságát és méltóságát. Kritizálja mind a kapitalizmust, mind a totalitárius rendszereket, mert azok egyaránt tárgyiasítják az embert. Hangsúlyozza, hogy a technika fejlődése önmagában nem teszi jobbá az emberiséget, sőt új függőségeket hoz létre. A valódi megújulást a belső, lelki forradalomtól várja, amely az ember spirituális természetét állítja középpontba. Fontosnak tartja a keresztény gondolkodás megújulását és a szabadság vallási értelmezését. A mű összességében egy prófétikus hangú kulturális diagnózis, amely a modernitás végét és egy mélyebb, transzcendensebb korszak kezdetét vetíti előre.