„Konkoly-időben élünk, ahol a mi dolgunk a búza dolga, mert »az igaz maradjon igaz továbbra is«” – írja a költő egy önvallomásában. A verseiben is újra és újra a jóra és igazra vágyó, a szépre és nemesre törekvő embert keresi, és olykor találja meg. Művei mégsem erkölcsnemesítő, jóra vezető tendencia versek, hanem a világgal és önmagával viaskodó, de mindig a jóra hajló ember vallomásai. Vallomások a hit erejéről, a szeretet fölemelő hatalmáról, a hűségről, a tisztaságról, a reményről és az üdvösség óhajtásáról. E belső tulajdonságok és nemes elszánások fényével világítja be a mai kor sötét zugait, árnyékos tájait, rámutatva a visszásságokra, a veszélyekre, az ellentmondásokra.