Király Anikó folytatja a Fausztusz család viktoriánus horrorregényeket idéző történetét: de a misztikus világba tartozó lények ebben az esetben nem London macskaköves utcáin lépkednek végig a ködös éjféli órákban, hanem az századforduló Osztrák-Magyar Monarchiájában. A szerző, korábbi regényéhez (A bazilika titka; 202421239) hasonlóan, a második részben is a magyar folklór visszatérő rémségeit, a mendemondákból, vidéki legendákból előlépő szörnyeit idézte meg. A történet középpontjában a Fausztusz család áll, akik az I. Ferenc által alapított Természetfeletti Hivatal élén állnak generációk óta. A hivatal feladata, ahogy azt a neve is világossá teszi, hogy nyomon kövesse, megfigyelje, s ha kell, elkapja és bebörtönözze a közösségre nézve veszedelmes természetfeletti lényeket: vámpírokat, bőrváltókat, garabonciásokat, boszorkányokat és más ördöngös teremtményt. A szerző könyvei szépen illeszkednek a kortárs történelmi alapokon álló fantasy regények tendenciájába, melyet Andrzej Sapkowski Vaják című, lengyel és szláv folklórra épülő regényfolyama jelölt ki. Király Anikó Jókaihoz hasonló élénk mesélőkedvvel mutatja be a 19. század végi állapotokat, az olvasók maguk is úgy érezhetik, hogy ott vannak hőseinkkel a sötét erdőkben, romos katakombákban vagy éppen Bécs fényes utcáin. A regény folytatja a Fausztusz család történetét: a hivatal élén álló grófi családnak meggyűlt a baja az Éjféli Rémmondó névre hallgató kiadvánnyal. A névtelenül megjelenő röplap célja, hogy a nyilvánosság is megismerje az emberek életét megkeserítő rémségeket, éppen amit a hivatal szeretne eltitkolni.