Māris Bērziņš a mai lett irodalmi élet meghatározó szerzője, számos regényt, drámát alkotott, de kisprózája is méltán ismert hazájában és nemzetközi színtéren egyaránt. Alkotásaihoz különösen a kelet-európai olvasó kapcsolódhat, műveit az abszurd humor, ironikus látásmód és finom humanizmus hatja át. Az ólom íze című regénye Lettország tragikus történelmét dolgozza fel a hétköznapi ember szempontjából, mikrohistóriai igénnyel. A kis balti ország nehezen kivívott függetlenségét 1940-ben a szovjet bolsevista, majd 1941 nyarától a náci német megszállás tiporja porba. A regény főszereplője sodródik a történelem örvényében, noha a szovjetek ellehetetlenítik sorsát, és meggyötrik, a nácik bevonulásakor zsidómentőként lép fel.