A kultúratudományos diskurzusok közül manapság a poszthumán elméletek mellett az ökokritika bír egyre nagyobb szereppel, már ami az ember és környezete viszonyrendszerének, lehetőségeinek, kulturálisan meghatározott kapcsolatának, valamint ennek nyelvi (vagyis reprezentációs, közvetített, mediálisan meghatározott) megragadásának metakritikai oldalát érinti. A jelen tanulmánykötet szerzője ugyanis arra vállalkozott, hogy egyrészt eligazodási pontokat jelöl ki olvasói számára, bemutatva, hogy az elmúlt évtizedekben milyen fordulatok játszódtak le az ökokritika formálódó diszkurzív terében, valamint hogy esettanulmányokon keresztül feltárja, milyen társadalmi, ideológiai és kulturális meghatározottság felől közelítettek eddig az elméletírók, irodalmárok, valamint maguk a primer szövegek a kérdéshez.