Szigorúan "bölcseleti szempontból" közelít az okkultizmus témaköre felé a katolikus pap-filozófus szerző, Trikál József, aki már a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi karának oktatója volt, amikor 1931-ben publikálta jelen, reprint kiadásban megjelenő művét. "A tudományos okkultizmus, úgy mint a többi tudományok, szétteregeti, leírja, osztályozza és rendszerbe foglalja a rejtett jelenségeket. Fődolga elsősorban a ténymegállapítás, a ténye kritikai ellenőrzése, megrögzítése, történelmi hűséggel való megragadása" - szögezi le álláspontját az előszóban, és a továbbiakban ennek szellemében elemzi, vizsgálja és mutatja be ezt a "veszélyes" témát. Az első részben (Az okkultizmus bölcselete) deklarálja, mi a "rejtélyes és természetfeletti", mit ért médium alatt, és mi ennek a lélektani háttere, és szó esik az érzékfeletti lények megismeréséről, valamint az okkultizmus ismeretelméleti és hittudományi megközelítéséről is. A folytatásban elkalauzol az okkult jelenségek "birodalmába" (gondolatolvasás, távolbalátás, jóslás, asztrológia, fizikai és fiziológiai jelenségek), megvonja az okkultnak minősített jelenségek tudományos értékét (lélektani, fizikai, élettani jelenségek, keresztény bölcselet és spiritualizmus stb.). Az utolsó, összegző jellegű fejezetet, és egyben a könyvet irodalomjegyzék zárja.