Ahogyan az iskolai kultúra és a szépirodalom, valamint a filmművészet kölcsönhatásait feltáró interdiszciplináris vizsgálatok körében hangsúlyossá vált a tér tematikája az elmúlt évtizedekben, úgy a nemzetközi neveléstudományi diskurzusban is felértékelődött a tudás alapú társadalom oktatáskoncepciójának megfelelő pedagógiai tér szervezésének problematikája. És bár az irodalomtudományt a szövegként megformált tér poétikai sajátosságainak leírása foglalkoztatja elsősorban, a térfókuszú pedagógiai gondolkodást pedig a 21. századi tanulás adekvát környezetére vonatkozó szempontrendszer további kidolgozása, az esztétikai reflexió és a valóságtapasztalat egyaránt az iskola immár halaszthatatlan paradigmaváltásának irányába mutat. A tanulás tereinek nyelvi és mozgóképi konstrukcióira fókuszáló tanulmánykötetünk reprezentatív művek elemzésével és a legfontosabb elméleti ismeretek, elemzési stratégiák felsorakoztatásával a változáson dolgozó társszakmák képviselői közötti eszmecsere gazdagításához szeretne hozzájárulni, rámutatva a tér és a művészi térábrázolás együttes olvasásának pedagógiai hasznosíthatóságára is.