L. Takács Bálint debütkötetében már kijelölt egy utat, melyet, úgy tűnik, azóta is követ. Ez nem más, mint a pszichedelikus tapasztalatok formába öntése, a drogok és a tudatmódosító szerek révén megváltozott tudat és percepció leírása. A jelen kötet nem merül azonban ennyiben ki, nem egy újabb „drogos élmény” írói megragadási kísérleteként áll az olvasók elé. Ennél többet és nagyobb álmodik a könyv, amely egy jelenkori Madách-parafrázisként létfilozófiai kérdéseket feszeget, görbe tükröt tart az egyén és a társadalom elé, miközben az isteni és ördögi oldal is képviselteti magát. A Földön mindenki felbolydult, mióta megtudták, hogy egy meteorit tart a bolygó felé, a kihalást nem lehet elkerülni. Természetesen az erkölcsök és törvények rövid úton hatályon kívül helyeződnek és a társadalom totális anarchiába süllyed.