Ha a telefon lehet „okos”, a papír miért ne lehetne „intelligens”? Butak András, a magyar papírművészet egyik legismertebb alakja, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatójaként szerzett tapasztalatait összegzi – mondanunk sem kell – hiánypótló kötetében. Témáját lefedő alcímét (A papír művészeti sokoldalúsága) a főcímben tömöríti: Az intelligens papír. Egy rövid bevezető után tartalmas és érdekes papírtörténeti fejezetet olvashatunk a papirusztól a pergamenen át az 1. századi kínai felfedezését, majd elterjedését Európában és világszerte, egészen a 20. századi „művészkönyv” kialakulásáig, melynek végén D. Udvary Ildikó művészettörténész megfogalmazza a papír médiummá válását, és egyben magyarázatot is ad a kissé furcsa címre: