Franz Bardon műve a nyugati hermetikus hagyomány egyik legszigorúbb, legstrukturáltabb és legkövetkezetesebb beavatási rendszerét mutatja be. Könyve elején Bardon világossá teszi: ez nem elméleti okkult olvasmány, hanem egy éveken át tartó, napi fegyelmet igénylő belső átalakulási út, amelynek célja nem mágikus képességek megszerzése, hanem az ember teljes belső transzformációja, hogy az összhangba kerüljön a természeti és kozmikus törvényekkel, és ezáltal valódi adeptussá váljon. A könyv első részében lefekteti a hermetikus alapelveket: a mentális, asztrális és fizikai test hármasságát; a négy elem (tűz, levegő, víz, föld) működését az emberben; valamint a mikrokozmosz–makrokozmosz megfelelést.