Mintázatok keresésére szólítja fel olvasóit a vaskos tanulmány- és esszékötet, amely a jeles irodalomtörténész és műfordító, Bárdos László hagyatékából előkerült szövegek gazdag tárházaként lett összeállítva. A monumentális gyűjtemény majd kilencszáz oldalon keresztül mutatja be, milyen szellemi áramlatok hatottak termékenyítőleg Bárdos László kritikai gondolkodására, s hogy ő maga milyen új irányokat próbált kijelölni kortársai és a szellemi életbe később érkező generációk számára. Esszéi, tanulmányai és kritikái egy, a nyelvre, a gondolati csiszoltságra mindig igényes tudós arcélét rajzolják ki, aki egyaránt otthonosan mozgott a 19. századi francia és a 20. század második felét meghatározó magyar irodalomban. A gyűjtemény Bárdos László szellemi örökségeként sajátos utazásra hív mindenkit, intellektuális tabló, felfedezésre váró táj, amelyet érdemes a maga teljességében felfedezni. Az ehhez hasonló vállalkozások nagy érdeme, hogy az időben távoli tanulmányok egymás mellé állítása révén az életmű egészét meghatározó, alakuló vagy éppen változatlanul visszatérő kérdésfelvetések és problémakörök alaposabban kirajzolják a gondolkodó ember portréját. A magyar szerzők közül – a teljesség igénye nélkül – említsük meg Csorba Győző, Dsida Jenő, Nemes Nagy Ágnes, Török Endre, Weöres Sándor, Benedek István és Gergely Ágnes nevét. De Bárdos László a primer szövegek mellett a szekunder irodalommal is bensőséges viszonyt alakított ki, aktívan követte a kritikai diskurzus alakulását, melyet Balassa Péter munkásságára adott reflexiójában érhetünk tetten.