A költőként és esztétaként is kiemelkedő munkássággal bíró szerző arra tett kísérletet, hogy a husserli fenomenológiából kiindulva, e sajátos filozófiai módszer vizsgálódási keretét érvényesítve a kortárs színházról, a színházi tapasztalatról közöljön diskurzusindító gondolatokat. Ahogy a kötet laudáló hangnemben íródott borítószövegében olvashatjuk, Závada Péter könyve „az első színházfenomenológiai munka a Cogito-díjas sorozatban, és a második, amely az esztétikai tapasztalatot állítja középpontba. Závada Péter megkerüli a megszokott elemzői sémákat, és a nézői jelenlét tudati feltételeit helyezi a vizsgálódás fókuszába”. E komoly, különböző tudományterületek diszkurzív tereit bátran átlépő és összekapcsoló munka így mind a színháztudomány, mind a kortárs filozófiai vizsgálódások számára új eredményeket tud felmutatni, dialógusra invitál, diskurzusokat kezdeményez. A bevezetést követően a módszertani alapok mellett a kutatás alapvető kérdésfeltevéseivel ismerkedhetünk meg. A szerző kijelöli az értekező rész diszkurzív kereteit, melyben a performativitás bír kiemelkedő szereppel.