Leo Schaya műve a zsidó misztika, a kabbala metafizikai tanításait mutatja be, középpontjában az ember és az Abszolútum kapcsolatával. A szerző azt vizsgálja, hogyan kapcsolódik a véges emberi létezés a végtelen isteni valósághoz, miként nyilvánul meg az isteni princípium a világban, és hogyan ismerheti fel az ember saját létezésének végső alapját. A könyv fontos témája a tíz szefira rendszere és az Életfa, amely az isteni megnyilvánulás különböző szintjeit, valamint az isteni egység és a teremtett világ sokféleségének kapcsolatát fejezi ki. Schaya a szefirákat nem elszigetelt fogalmakként, hanem egy átfogó metafizikai rend részeiként értelmezi; a teremtés, a kozmikus világ és az emberi természet vizsgálatán keresztül bemutatja, hogyan tükröződik az isteni valóság a létezés különböző szintjein.