Címválasztásunk legfontosabb jelzése „az eltévedt király” életmű-metaforaként való alkalmazására irányítja a figyelmet. A világháború tragédiái után, a létező szocializmus idején karakterizálódó, katolikus szemléletmódból kinövő életmű ugyanis, habár az isteni teljességhez való kapcsolódásra függeszti tekintetének epicentrumát, láthatóan nem jut el a vágyott teljességre, hanem az eltévedt, bűnbe, magányba, az emberi létezés határára (vagy azon túlra) sodródott ember bolyongását mutatja fel. (Szmeskó Gábor)