Csiby Károly történelmi esszéje az erdélyi magyar középosztály, illetve értelmiség kálváriájáról szól. Az előszóban a haza és az otthon fogalmának különbségét szálazza; szerinte a haza mindenkiben ott bujkáló erő, amelynek hívásától sosem lehet megszabadulni. Az otthon konkrét hely, és szerencsés esetben ott van, ahol a haza. E fölvezetés után arról a hatalomról beszél, amely módszeresen elüldözte Erdélyből a magyar értelmiséget, a középosztályt, az alkalmazotti réteget, hogy ezzel megbontsa a kisebbségi társadalom szövetét. A magyarság elüldözésének előjátéka a 19-20. század fordulójára esik, amikor a kivándorlást ajánlották a jobb életre vágyó magyaroknak, amikor sorra indultak a hajók Fiuméból Amerikába.