Az első és egyetlen izlandi hóregény rejtélye köré építette abszurd és fekete humorral mélyen átitatott novelláskötetének dramaturgiai keretét és motivikai hálózatát a regényeiről, gyerekkönyveiről és rövidprózai írásairól egyaránt ismert kortárs író, Darvasi László, aki ismét bizonyította, hogy a novella kötött műfaji keretein belül még midig képes autentikus módon megszólalni. Ez a „regény” azonban nem úgy működik, mint az átlagos könyvek: egy minőségi anyagokból készült hűtőtáskában áll egy mélyhűtőben, kivárva, hogy valaki végül elolvassa, de éppen ebben áll ennek a Schrödinger paradoxonját idéző, szinte már mitikus magasságokba emelkedett kötetnek, mindenkinek magának kell kitalálnia, hogyan tudja azt elolvasni. A hóregény a novelláskötet nyitóelbeszélésében kerül elő: egy fiatal szerkesztő és egy világhíres író nem mindennapi párbeszédében kap központi szerepet. A nyitó szövegben Darvasi képes minden irodalomtudományos és művészi tudatosságát összesűríteni, hogy ars poeticájának teret engedve vezesse be olvasóit ebbe a furcsa helyzetekkel és nem mindennapi személyekkel sűrűn benépesített irodalmi térbe. Térben és időben is váratlan ugrásokat hajt végre a kötet: a távoli észak dermesztő világától kezdve a magyar valóság is tetten érhető a művekben.