A Nobel-díjas Reymont e regénye a művészi hivatás és az egyéni identitás határterületeit vizsgálja egy fiatal nő sorsán keresztül, aki vidékről érkezve próbál helytállni a színház és a társadalmi elvárások könyörtelen világában. A főhős útja érzékeny és kíméletlen látlelet arról, mit jelent nőként érvényesülni egy hierarchikus, képmutató és erkölcsi kompromisszumokra épülő közegben. A mű során folyamatos konfliktusba kerül egymással a valóság, és az, amit a művészet ígér. Janina tisztasága, illúziói és belső tartása újra meg újra szűklátókörűséggel, hatalmi játszmákkal szembesülnek, valamint azzal a világgal, ahol az érték gyakran háttérbe szorul az érdek mögött. A regény fókuszában a női önrendelkezés, a társadalmi elvárások, a művészet és a valóság konfliktusa, valamint a provincializmus kritikája áll. Ezek a kérdésfelvetések ma is elevenen hatnak, miközben a mű hiteles és részletgazdag képet fest kora szokásairól, gondolkodásmódjáról, erkölcsi normáiról. Reymont regénye egyszerre korrajz és időtlen történet az önazonosság kereséséről egy nő szemszögéből, aki nem ismer megalkuvást.