Kalász Márton 2021-ben hunyt el gazdag, megismerésre és elemzésre méltó lírai életművet hagyva maga után hátra. A lírikus recepcióját élénkíti a még életében megjelent, műveit kellő mélységben tárgyaló, az életmű belső mozgásaira, finom, máskor radikálisabb váltásaira is figyelő monográfia, amely a baranyai, német nyelvű sváb családból származó, keresztény hitét belső költői meggyőződéssé transzformáló költő művészetét vizsgálta az életrajz, a lírai hagyomány és a kulturális és vallási relációk fényében (Bartusz-Dobosi László: Kalász Márton; 201920097). A Kalász-recepció izmosodását jelzi a jelen kötet is, amelyben Halmai Tamás, hasonló – korábban megjelent – válogatásait követve (például az Iancu Laura költői világát tárgyaló kötete, melyet az Új Könyvekben 201915087-es tételszám alatt ismertettünk) először néhány esszét és átfogó jellegű kritikát közöl az életműről Közelítések cím alá rendezve, majd a szoros olvasás jegyében íródott verselemzések következnek.