A világvégét késleltető erőkön való gondolkodás, az orosz konzervatív szellemi elit, Friedrich Hayek neoliberalizmusa, valamint az amerikai Palantir katonai-technológiai vállalkozás látszólag távol esnek egymástól. Valamit azonban mégis összeköti őket: ez pedig nem más, mint korszakunk autoriter politikai rendszerei és a mögöttük meghúzódó jog- és politikafelfogás. A kortárs társadalomtudományokban kevés szó esik annak szisztematikus vizsgálatáról, hogy milyen elméleti tényezők és összetevők vezetnek el az autoriter jog kialakulásához. A jogban – különösen a globális kapitalizmus következtében – megtalálhatók olyan autoriter jellemvonások, amelyekre támaszkodva az autoriter politikai vezetők létrehozzák saját autoriter jogrendszerüket. A kortárs autoriter rendszerek joga mögött pedig olyan paradigmatikus változások húzódnak meg, amelyek alapvetően mennek szembe a felvilágosodástól kezdve kibontakozó normatív keretekkel. Korszakunk jogi- és alkotmányjogi válságát többek között az okozta, hogy a kortárs autokráciákban politikát és jogot (de)formáló erővé emelkedtek Carl Schmitt elképzelései. A német alkotmányjogász szerteágazó hatását látjuk az amerikai techmilliárdos Peter Thiel világvégéről szóló elmélkedéseiben, Friedrich Hayek közvetítésével a neoliberalizmusban, illetve az amerikai neoreakciós mozgalomban, továbbá Alekszander Dugin elméletein keresztül a kortárs orosz konzervatív gondolkodásban és autoriter politikában. A kötet az autoriter jog forrásvidékeinek felkutatása mellett azzal is foglalkozik, hogy 2010 és 2026 között milyen volt az Orbán-rendszer autoriter jogrendszere. Az autoriter rendszerekben sérül a jog morális integritása, az autoriter joggal szemben tehát védekeznünk kell, így mozgósítanunk kell a harcoló demokrácia eszközeit.