Egy versenyen kívüli atléta, Őze Bálint futóbajnok életét ismeri meg az olvasó tardosi gyermekkorától tragikus haláláig. Az író az emlékező szavakat annak a nőnek, Hildinek a szájába adja, aki tíz esztendőn át volt Bálint legközvetlenebb ismerője, élettársa, szeretője. Az ő emlékezésének különös és sajátos fénytörésében jelennek meg Bálint életének mozzanatai; egy keserű-fanyar gyermekkori szerelem, mely egész életén végigkíséri, hazai és külföldi versenyek hangulata, s a halált megelőző varázslatos két hét egy román pásztor kabanájában. Bár az olvasó a könyv első oldalán értesül már Őze Bálint haláláról, a regény a továbbiakban mégis eltér attól a szokványos megoldástól, amely egy tragikus esemény hátterének oknyomozó feltárására vállalkozik.