A Kifosztott ragyogás (201222297) után három évvel újabb önálló kötettel jelentkezik Pacziga Andrea költő, aki két nagy ciklusba (Kortárlat; Tüskebevonat) rendezte az alkotásokat. Mint a kötetcím alapján is sejthető, a - vélhetően az utóbbi években született - költemények között kiemelt helyet foglalnak el a halál, leginkább a szeretett nagymama halálát feldolgozó alkotások. "A tüdőrák reggelijét / fogyasztotta éppen, / egy szippantásra / új életre kelt a csikk/ fogyó ujjai közt. / Távolról figyeltem, / hogy lép át / az őrült semmibe." - olvashatjuk a kötetcímre is hasonlító, Az átkelés utolsó mozzanatai című versben. A Mama után című versben pedig ez áll: "Állam leforrázva, / hogy a Halál előlem / karon fogott. / A mindig feleselő kamasz / ott maradt / mellkasodra hajolva. (...) Nem lettem az, / akivé akartam, / de maradtam / aminek te akartál - / kit szerettél mindig, / mindenhogyan, / most is unokád." Számos további költemény járja körül a halál, a gyász témáját (Nélküled; Eltörött; Parcellacsönd; Halottaim számával; Pimasz portré a halálról; Ravatal; Halálod után; Mama messze), mellette azonban a szerelem, a gyermekek vagy éppen a család szeretett kutyája is vissza-visszatérő téma a formailag többnyire szabadversekben. Az elmélyült líra kedvelőinek ajánlható kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"