Az anti-csoport fogalmát Morris Nitsun (1944-2022), brit pszichoterapeuta alkotta és határozta meg 1990-ben, mintegy ellenpontozva S. F. Foulkes (1898-1976) korábbi csoportelméletének optimizmusát; Foulkes annak idején a csoportot erőteljesen pozitív, megtartó terápiás közegként, általánosságban véve a jót szolgáló erőként jellemezte. Nitsun azzal érvelt, hogy Foulkes alábecsülte a csoport alkalmanként pregnánsan megjelenő negatív, bomlasztó aspektusait; a csoporton belüli és a csoporttal kapcsolatos félelem és ellenségeskedés potenciálisan alááshatja annak egyébként együttműködő és terápiás funkcióját. Miközben az anti-csoportot kritikai elvként mutatta be, Nitsun mindvégig hangsúlyozta a koncepció konstruktív célját: az ún. anti-csoport jelenségének felismerésével és szakszerű irányításával nagyobb esély van arra, hogy a csoport elérje maximális kreatív potenciálját.