Stockholmban kihalt és fekete az éjszaka, az utcai lámpák sárga fényében hópelyhek kavarognak. Két rendőr ül csendben egy járőrkocsiban, amikor hívás érkezik, hogy egy kempingből betörést jelentettek. A helyszínre érkezvevalóban fényt látnak kiszűrődni az egyik lakókocsiból, és amikor belépnek, iszonytató látvány tárul a szemük elé. A padlót, a falakat és a bútorokat is vér borítja, és mindenütt emberi testrészek hevernek. A szomszédos szobában egy fiatalembert találnak, aki – fejét egy levágott karon nyugtatva – mélyen alszik. Miután letartóztatják, kiderül, hogy a neve Hugo Sand, tizenhét éves, és egy közismert író fia. Hugo az alvajárás egy szokatlan típusában szenved, amelyet rémálmok váltanak ki, és azt állítja, semmire sem emlékszik abból, ami az éjjel történt. Vajon igazat mond, vagy joggal gyanúsítható a gyilkossággal? Az eset Joona Linna asztalára kerül, aki felveszi a kapcsolatot régi barátjával, Erik Maria Barkkal, hogy hipnózis segítségével próbáljanak meg rájönni, mi is történt valójában a lakókocsiban. Ám hamarosan kiderül, hogy az eset csak az első szem egy hátborzongató láncban, és a sorozatgyilkosnak, akit hajszolnak, határtalan a vérszomja.