Mezei Gábor negyedik verseskönyvéről az a hasonlat mondható el, ami az előzőekre is igaz: „költészete akár az elszabadult futónövény – hol az aszfalt repedése, hol az ég felé kapaszkodik. Benövi a lét omladozó falait…”. Tartalmi és formai jelentésében egyaránt találó a „burjánzik” szó használata, hiszen a lét, a természet apró mozzanatait, részecskéit írja le a költő, éspedig egymásba szövődő szintagmák, szófordulatok, mondatok segítségével. A kötet egésze pedig egy nagyobb élő organizmus, egy teljes struktúra – ha tetszik, „állomány” – képét adja, azzal az egyértelmű jelzéssel, hogy a versek címe előtt ábécérendben betűjelek állnak, ezen belül a „részversek” sorszámot kaptak.