„Heideggerig is, Hölderlinig is, Orpheuszig is visszapásztázhat tekintetünk, mindenütt és minden korban azt fogjuk találni: bizonyos létköltészeti és művészetbölcselői eszmélettípusban az esztétika a misztikum, a misztikum az esztétika biztosítékaként fogalmazza meg magát. A transzcendens tapasztalás nemcsak mint nyelv tünteti föl saját lényegét, de egyenesen a nyelv anyagtalan morfológiája teszi lehetővé létét a sejtő gondolat tereiben. És fordítva is: a szavak széptant célzó hajlandósága óhatatlan távlatokat nyit a tudati túlvilágok irányában.” † „»Egy angyal szemével látja a világot, egy olyan ’tiszta’ angyal szemével, aki hátat fordít az Atyának« – írja Pilinszky Kafkáról. Iancu Laura versangyala szemközt áll Istennel, de alázatában lehunyja szemét. Ezért él sötétben. Ugyanakkor a kapcsolatok, kapcsolódások metafizikája, az én–te viszony mindenkori szentsége és a szakadatlan önvizsgálat ethosza mindinkább egy Krisztus-központú poétikai eszmélkedésben ad hírt az istentapasztalás fokozatairól. A megváltást ünnepli itt a fájdalom egyre elhivatottabban hirdetett szépsége is.”