A Teremtéstől az Apokalipszisig ível Cserna-Szabó András újabb regénye, mely az írótól megszokott módon, anekdoták laza füzére, a magyar történelemből ismert alakokkal és hétköznapi hősökkel egyaránt fűszerezve. A kocsmai anekdotázások stílusában hömpölygő elbeszélés az antik és bibliai teremtéstörténetek fanyarul tálalt elegye után azonnal Martinovics apát élettörténetébe vág, aki igazi csibész garabonciás, éles eszű bajkeverő. Hozzá hasonló fenegyerekek bukkannak fel a továbbiakban is a népi legendák ködéből. Gavrilo Principről és társairól például kiderül, hogy valójában sikerült megszökniük, és még a hatvanas években is részt vettek a téeszbulikon. Az irodalmi utalásokban gazdag sztorizás Zöldág Mátyás öngyilkossági kísérletének groteszk jelenetével zárul. Mátyás, aki egy panelben tengődik, miután elvált nejétől, Beától, egy szép napon, mikor becsönget magához, lesz figyelmes arra a tényre, "hogy ő nincs otthon", mert még nem ment haza, feleségét viszont egykori közös lakásukban egy farkasmaszkos férfi alatt fekve találja. Ekkor áll be Mátyásban a világvége, majd miután egy darabig lóg a plafon fémhorgára akasztott kötélen, mégiscsak úgy dönt, előveszi a svájci bicskát a zsebéből, és fejét kezében tartva - akárcsak a vérpadon Martinovics, a betonra huppan. Hogy hányféle szörny lép elé e pillanatban a teremtés kezdetének idejéből, nehéz megmondani, csupán annyi bizonyos, hogy Mátyásunk reszketve, sírva és nevetve konstatálja - miként a regény záró mondatában olvassuk summázatul -, hogy "egyszerre volt félelmetes, kétségbeejtő és nevetséges ez az egész". A szerző frivol humorára, történelmi és irodalmi áthallásokban gazdag játékos stílusára fogékony olvasóknak érdemes ajánlani.