A szerző - kánonjogász-teológus, a PPKE professzora - jelen kötetében arra vállalkozott, hogy részletekbe menően elemezze a régi jog korában (tehát az 1545 előtti periódus alatt) keletkezett egyházi iratok, vagyis a külső körülményektől és formáktól független "szakrális jog" tartalmának a hatását a jelenleg hatályos kánonjog rendszerére és gyakorlati működésére. Az első fejezetben Szuromi Szabolcs a jelenlegi egyházfegyelem és a korábbi jogforrások viszonyát elemzi. A folytatásban olyan témákban mélyedhetnek el az olvasók, mint a latin kánonjog kodifikációja, a pátriárka és a prímás tisztsége (a tizenkilencedik században és a kodifikációk idején), a keresztség kiszolgáltatására vonatozó fegyelem hagyománya és forrásai, az Eucharisztika bemutatására vonatkozó latin fegyelme és rendes formája, a vegyes házasságokra és betegek kenetére vonatkozó egyházfegyelem forrásai, a hét főbűn, illetve az igazságosság és az irgalmasság elve és gyakorlata a kánonjog szempontjából, továbbá az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyelem változásainak kánonjogi forrásai. Az utolsó két részben esik szó a csoda egyházi szenttéavatási eljárásban játszott szerepéről, és az ereklyék tiszteletéről (szentség fogalma, ereklyetisztelet kezdetei, fejlődése, szabályozása). A kötetet forrás- és irodalomjegyzék zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"