Péter, a történet főszereplője, autóimmun (ízületeket, izmokat érintő) betegséggel élő ásványgyűjtő, író, korábban matematikatanár. Állapotának javulása érdekében költöznek ki családjával az agglomerációba. Véletlen találkozás során ismerkedik meg egy baráti körrel, melynek egyik tagja, Lajos, kiköltözik a fővárosból. Lajos nyughatatlan életet él, egy kiadónak dolgozik, több felsőfokú diplomájával folyton új munkaterületet, újabb képzéseket keres, ráadásul barátnői rövid idő után elhagyják. Sokat rágódik élete alakulásán, ha új ismerőst talál, rázúdítja sirámait. A két férfi gyakorta együtt pálinkázik, közben ábrándoznak ásványgyűjtésről, írásról, ausztráliai utazásról. Péter korábbi szalmaláng-fellobbanásai után találkozik felesége, Olga egyik munkatársával, aki mély érzelmeket ébreszt benne. Lajos és Péter közt – írásaik és a körülöttük lévő nők miatt – burkolt rivalizálás alakul ki. Péter életének megszokott rendje felborul, feleségének pedig kezd elege lenni az egész helyzetből. Nem tudja meddig élhető így a házasságuk, hol van a határa az annak idején megfogadott jóban-rosszban együtt maradásnak. Ausztrália messze van, az álmodozások, az ön- és egymásgerjesztések után Lajos hirtelen visszamegy a fővárosba, Péter magára marad. Betegsége kezd újból fellángolni. Péter felesége kétségek közt dönti el, hogy kész tények elé állítja férjét, hogy véget vessen ennek az életmódnak. Péter szembesül azzal, hogy magára maradhat, rendkívüli félelem fogja el, a szeme is érintett már a betegségtől. Olga nem áll el szándékától, de még férjével marad, felsejlik benne, hogy Péter járásképtelen lehet hamarosan… A férfi kétségbeesetten kapaszkodik az asszonyba, aki kitámogatja Lajos házából, hogy orvoshoz vigye.