Az irodalomtörténet egyik legjelentősebb női alkotója, a kritikai realizmus mesternője, Jane Austen nemcsak életművével, de személyével is a mai napig izgalomban tartja rajongótáborát. Ő és egyetlen lánytestvére, Cassandra kapcsolata ihlette Gill Hornby fiktív elemekkel kiegészített életrajzi regényét is. Az Austen nővérek egészen Jane 1817-ben bekövetkezett haláláig igen jó viszonyban voltak egymással, amikor nem voltak együtt, szüntelen üzeneteket váltottak. Bár Jane halála annyira megrázta Cassandrát, hogy a levelek nagy részét megsemmisítette, így is száznál több maradt fenn belőlük, valóságos csemegét kínálva az irodalomtörténészek számára. A regénybeli Cassandra már idős hölgyként lép elénk; 1840-et írunk, ő már majdnem hetven éves, Jane pedig már huszonhárom éve halott. Miss Austen (Cassandra sosem ment férjhez, hasonlóan világhírű húgához) egészsége egyre romlik, érzi, ahogy egyre jobban elgyengül, és az emlékezés egyre több és több idejét tölti ki. Végül úgy dönt, hogy hajlott kora ellenére felkerekedik, és ellátogat Kintbury-be, ahol réges-rég elhunyt vőlegénye, Thomas Fowle rokonai élnek. Cassandra úgy sejti ugyanis, hogy húgához írt leveleinek egy része náluk lehet. Megérzései valósnak bizonyulnak, és hamarosan elpárásodott szemmel olvassa újra egymáshoz írt soraikat. Ahogy az már csak szokott lenni, a régi levelek régi titkokat tárnak fel, és nem csak Jane-ről. Vajon lesz Cassandrának ahhoz lelkiereje, hogy szembenézzen a múlt örökre lezártnak hitt dolgaival...? A stílusában az Austen nővérekhez passzoló, szép regény elsősorban hölgyolvasóknak - és minden Austen-rajongónak - ígér igényes kikapcsolódást.