Sajtos Orsi versei elmélyült figyelemre inspirálják, késztetik az olvasót. Ezek az alkotások egy kifinomult, tisztalelkű sze-mélyiség igényes választékossággal megírt önközlései. Mi az, ami többletet is ad ennél számunkra e lírikusi megmutatko-zásban? Ő a bábeli nyelvzavar óta elfelejtett kommunikációs lehetőséget, tükrözési formát hívott segítségül. A huszadik század géniusza, József Attila a költői felelősséget egy felszólító mondatban így határozta meg: „Az igazat mondd, ne csak a valódit.” Jelen kötet, már a címében is kuriózumot tartalmaz, Aurorea Boreális (északi fény). A tradicionális metafizika hagyo-mányában ez az emberi észlelhetőséget meghaladó eredet, földi bázisa. A könyv alcíme Egyensúlytalanság. Az észlelhe-tőségi határ korlátozottságából fakadóan ez a szituáció eleve adott. Az egyensúlytalanság a lélek és a szellem egybe-csengésével ógörög mesterszóval, a „nousszal” hidalható át. Sajtos Orsi lírájában a mikrovilág legapróbb elemei és a makrokozmosz, a mitikus léptékű csillagképi felmutatás egy-aránt jelen van. Hétköznapi utcakép, az eső vízcsepp molekulává szelídülése, a balladák sűrű atmoszférája, a hermetika egyaránt helyet kapott. Emellett visszatérő élmény és credo számára ádvent. Szellemtudományi és metafizikára, alkímiá-ra utaló szóképek összekapcsolják az egyént, az önsorsát megélő személyiséget a világegész történésével, történetével itt. Ebben a kötetben a perszonalitásban megteremtett Gólem, és annak meghaladása, valamint a Gingko Biloba fácska szubtilis létminősége, az azzal való társulás egyaránt megnevezett. A záróversekben az önfeltárulkozás kapcsolódik össze Szepes Mária A vörös oroszlán című könyvének drámai mondandójával. Az elixír megszerzése nem a kellő időben, eltu-lajdonítás. Többszáz éves kálváriát vezeklést, de végül megnyugvást idéz emlékezetünkbe. Sajtos Orsi minden versében kitárulkozik és a szeretettel ad metafizikai igazságokra rálátást, summázatot. (Hámori Attila)