Attila nemcsak történeti alak volt, hanem mitikus hőssé vált. Ahogyan a héroszokét, élettörténetét a lényegre csupaszítva ismerjük. Isteni kiválasztása kettős: alattvalóinak szemében a hadisten kardja biztosít számára legitimációt, halála után Isten ostorának nevezték, az isteni harag eszközének tekintették a keresztény világban. Hadjárataiban a hős világformáló tettei nyilvánulnak meg. Életének csúcspontján, lakomáján hódol előtte a világ. Váratlan halála egyeseknek összeomlást, másoknak megváltást hoz. Attila Európa emlékezetének egyik központi alakja. Ha meg kell neveznünk egyetlen személyt, akihez Európa születése kapcsolódik, Attila az. Megítélése mégis szélsőségesen megosztó: itt mitikus ősapa, ott démon. A keresztény egyház a világpusztítót látja benne, de Európa germánjai úgy emlékeznek rá, mint a felemelkedésüket lehetővé tévő, hatalmas királyra. A magyarok számára Attila az Árpádok ősatyjává vált, miközben történetében a magyarság keleti eredetének emlékezete az európai hagyomány szálaival fonódott össze. Európa sztyepp felé néző keleti határvidékén a magyar Attila-hagyomány egyedülállóan gazdag: e sajátos, feszültségekkel terhelt mítoszban történeti emlékezetünk egyik lényeges eleme válik értelmezhetővé.