A gazdag képi anyaggal bíró kötet a Magyar Nemzeti Múzeumban 2026. január 23. és 2026. július 12-e között megrendezett Attila-kiállítás katalógusaként és népszerűsítő anyagaként lép a kultúr- és művelődéstörténet, valamint a régészet és muzeológia kérdése iránt érdeklődő olvasók elé. A kiállítás célja kettős: egyrész a hun nép tárgyi örökségét szerették volna bemutatni a kiállítás kurátorai, kiemelve, hogy az ázsiai és az európai hunok között milyen eltérések és hasonlóságok figyelhetők meg archeogenetikai és a tárgyi kultúra területén, másrészt Attila alakját szerették volna eltérő kontextusok felvázolásával érzékenyen továbbárnyalni. A hun uralkodó a nyugati emlékezetben a rombolás és pusztítás metaforájává emelkedett, míg a keleti és részben a középkori magyar emlékezetben a győztes hódító archetípusává. A kiadványt a Múzeum főigazgatója, Zsigmond Gábor előszava nyitja, majd Priszkosz rétor 5. századi történetíró szöveges forrásanyagát követve a hunok és különösképpen Attila történeti beágyazottságát, az ismert történetet követhetjük végig jól adatolt formában. A kötetben összevetésre kerül a régészeti és a történeti valóság, majd a tárgyakon és műalkotásokon keresztül a hun világon túl Attila recepciója rajzolódik ki egyre élesebben. Eljutunk a romantika nemzetépítő víziójához, a 20. század emlékezetpolitikai eseményeiig.