Lehunyom a szemeimet, arcom két tenyerembe fogom, s máris látom azt a színt, azt a leírhatatlan vöröses, lilás, kékes árnyalatot, amiről akkor ott a Vízivárosban biztosan tudtam, hogy maga az átszellemült Istenség. Az égre volt festve e földön túli rezgés, remegés, és én tudtam, hogy üzenetet tartalmaz számomra. Hosszan bámultam fel a titokzatos jelenség felé, szinte eggyé váltam vele. De mit üzent? Nem tudtam megfogalmazni azóta sem. Csak éreztem, éreztem az elfogyó időt. Ez a könyv huszonhat hónapról szól. Bántóan magamról. Mentségem, hogy nem sejtettem, elképzelni sem tudtam, mi történik velünk! Gittával, Gittuskával, G.-vel, vagyis dr. Földesi Margittal, a feleségemmel, a szerelmemmel, a gyerekekkel és velem. A tények és érzések rögzítésével még 2016-ban elkészültem, a kötetet a következő év márciusára összeállítottam. Azután tíz évig vártam. Mostanra érett meg a gondolat bennem, hogy közzétegyem. – Szerencsés Károly (Földesi Margit történész férje)