François René de Chateaubriand 1791-ben, huszonhárom esztendős korában a nép túlkapásai miatt egy időre elhagyta Franciaországot, és az Újvilágba hajózott. Az utazás egyszerre volt számára menekülési lehetőség a forradalmi események elől, valamint tudományos, felfedezői út. Emellett ott volt a motivációk között az egzotikum vonzereje is: más korabeli gondolkodókhoz hasonlóan Amerikára, mint egy messzi, egzotikus világra tekintett, ahol a civilizációtól távol élő „vadak” tiszta romlatlansága tökéletes ellentéte a fejlett társadalom erkölcsi züllöttségének.