Chateaubriand a születő francia romantika kiemelkedő alakja, akinek eseménydús életpályája szorosan összekapcsolódott korának társadalmi, politikai változásaival. Gazdag életműve, mindenekelőtt költői szépségű elbeszélő prózája jelentős helyet biztosít számára a francia irodalom- és kultúrtörténetben. A kötetünkben szereplő két kisregény, az Atala és a René valóságalapját szerzőnk 1791-es észak-amerikai utazása adta. Az Atala cselekményének közege a festői, civilizációtól még szinte érintetlen észak-amerikai táj. Ez az egzotikus világ a színtere a keresztény hitre tért fiatal bennszülött lány és az ellenséges törzshöz tartozó indián fiú között kibomló szerelem történetének, mely telve van túlfűtött érzelemmel és elfojtott érzékiséggel, mígnem eljut a drámai végkifejletig. Ebbe a világba érkezik meg René, a mindenből kiábrándult ifjú francia nemes, aki előbb végighallgatja Atala hajdani szerelmesének, az agg indiánnak történetét, hogy azután ő maga váljék saját életének elbeszélőjévé. René története azonban, túl a személyes megpróbáltatásokon, egy egész generáció meghasonlott világképét tükrözi: a „század betegségét", a Forradalmat, s majd utóbb, Napóleon bukását követően a francia, sőt az európai ifjú nemzedék életérzését: a kiábrándultságot, melankóliát és reménytelenséget.