Döbbenetesen hosszú (több mint egy évszázadnyi időn átívelő), fordulatos és termékeny életút Ata Kandóé, aki még az első világháború előtt, 1913 szeptemberében született (akkor még Görög Etelkaként) Budapesten, és - három nap híján megérve 104. születésnapját - másfél éve, 2017 őszén tért örök nyugovóra választott hazájában, Hollandiában. Életrajzát - amelynek megannyi, vele személyesen készült mélyinterjú adja az alapját - Bodnár János vetette papírra, bemutatva a fotóművésznő sok évtizedes munkásságának, karrierjének legfontosabb állomásait, személyes sorstörténetét, családi és baráti hátterét, s nem utolsósorban a még idős korában is elegáns és karizmatikus Ata Kandó megkapó, hiteles és részletes portréját. Olvashatunk Ata igazi pesti értelmiségi körökben töltött gyermek- és diákéveiről, író-műfordító szüleiről Görög Imréről és Beke Margitról, valamint a neves matematikus nagyapjáról, Beke Manóról, grafikustanoncként töltött éveiről, amelynek kapcsán megismerkedett festőművész férjével, Kandó Gyulával. Ifjú házasokként próbáltak szerencsét több-kevesebb sikerrel Párizsban; ennek az időszaknak kétségkívül legjelentősebb hozadéka, hogy Ata itt ismerkedett a fotóművészettel. A harmincas évek végén Budapesten már fotográfusként alkotott, s itt vészelték át a háborút is, amely alatt megszülettek Ata gyermekei. A folytatásban szó esik arról, hogy Ata - immár elvált nőként - miként kezdett új életet Párizsban, majd második férje, Ed Van der Elsken révén Amszterdamban, ahol meredeken felfelé kezdett ívelni a karrierje, nemcsak művészként, hanem tanárként is. Olvashatunk Ata hosszabb külföldi útjairól is, amelyek anyagát több "fotókönyvben" tette közzé, továbbá időskori, utolsó éveiről, amelyeket Amerikában, Nagy-Britanniában, végül pedig Hollandiában töltött. A rengeteg - fekete-fehér - képanyaggal kísért, jegyzetekkel és a felhasznált irodalommal záruló kötet mindenkinek ajánlható, aki mélyebben érdelődik Ata Kandó személye és életműve iránt.