Nemrég vehettük kézbe a lengyel író, Henryk Maria Malak Árpád-házi Szent Kinga életéről és házasságáról szóló regényét (Egy elfelejtett szív, 202213009). A jelen kötet szerzője, Magyar Zoltán történész-etnográfus talán kevésbé izgalmas műfajban, de mindenképp olvasmányos, érdekes stílusban, tudományos szempontból közelíti meg a 13. század második felében élt szent életű királyi sarj alakját. Az Árpád-házi „szent királyok nemzetsége” az 1200-as évekre már szentté avatott vagy szentként tisztelt ősök sorával büszkélkedhetett. Az 1224-ben született Kinga hercegnő már családi örökségként és egyszersmind kortárs mintaként tapasztalhatta, ismerhette meg mindazokat a hagiografikus mintákat, amelyek a hitelvek, a Szentírás példatára mellé egészen közeli példákat is felsorakoztattak a számára. Emellett felhozható a családi környezet is, hiszen IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci császárleány tíz gyermeke közül a felnőttkort megélt lányok majd mindegyikét már a kortársak is szent életűként tisztelték.