Stendhal első regényét 1827-ben kezdte írni. Ekkor már átélte a forradalmat, Napóleonnal bejárta Európát, embernek is, szerzőnek is tapasztalt volt. Hőse, Octave Malivert, a fiatal vikomt, a párizsi királypárti szalonok ismert alakja. A szép és okos, de embergyűlölő fiatalemberért édesanyja aggódik, mert egyrészt felforgató eszméket vall, másrészt időnként megmagyarázhatatlan idegrohamokat kap. Octave egyre jobban megundorodik az érdekhajhász, hazug világtól, egyetlen őszinte barátja a szegény Armance kisasszony, Bonnivet márkiné rokona. Kölcsönös szerelmükről maguk sem tudnak, és Armance, hogy a szerelemtől, házasságtól őrizkedő Octave barátságát megtarthassa, egy másvalakivel kötendő házasság tervével áltatja. Egy véletlen folytán Octave is rádöbben az érzéseire. Menekülni próbál, egy párbajban sebet kap, ám a közeli halál gondolata felszabadítja, és megvallja érzelmeit. A titokzatos rohamok újra rátörnek, és a lány ellenségei is mindent megtesznek, hogy megakadályozzák házasságukat. Ő mégis feleségül veszi a boldog és gyanútlan Armance-ot majd, elbúcsúzik tőle, Görögországba indul, és a hajón öngyilkos lesz. A feszült légkörű romantikus regény a szalonok világát írja le, miközben megsemmisítő ítéletet mond a tehetetlen és életidegen nemességről. A francia klasszikust Rónay György ültette át magyar nyelvre, jelen kötet e több mint négy évtizedes (Budapest, Magyar Helikon, 1968) kiadáson alapul.