Bárdos József irodalomtörténész, professor emeritus az utóbbi években sorra jelentette meg esszéisztikus stílusban, mégis a szakirodalmi hivatkozások révén messzemenően tudományos alapokon álló köteteit, melyek közül a legutóbbi (202512083) a honi gyermekirodalom aktuális állapotáról közölt tanulságos gondolatokat. A jelen kötet sem önmagában áll, Bárdos ugyanis már korábban is értő módon fordult a 19. századi irodalmi jelenségek felé, figyelmét nem kerülte el például Madách Imre dráma költeménye, Az ember tragédiája rejtett oldala sem (202403033). Bárdos egy újabb irodalomtörténeti érdekességet vett elő, és a Arany János utolsó nagyepikai alkotását, a máig megosztónak számító, Toldi szerelmét helyezte a fókuszba. A szerző egyrészt feltárja a mű keletkezési körülményeit, beilleszti azt Arany életművébe, illetve a két korábbi Toldival alkotott szűkebb poétikai kontextusba, majd megvilágító erejű érvelésében felszínre hozza, hogy miért érthették félre a kortársak annyira a Toldi szerelmét, s hogy miért nem sikerült a mű és a jelentős poéta későbbi befogadásában sem az érdemi elmozdulás. Bárdos kettős célt tűzött ki maga elé: feltárja a mű belső dinamikáját, az immanens olvasaton alapuló műelemzés révén a Toldi szerelme poétikai-esztétikai alapállását, kiemelkedő formanyelvét és szerkezeti sajátosságait, s eközben a megváltozott társadalmi-politikai hátteret sem hagyja érintetlenül.