Az először 2013-ban megjelent, most javított és bővített kiadású vallomásos prózakötet – egyöntetű vélekedés szerint – a kortárs magyar irodalom talán legmegrázóbb önéletrajzi írása. A mozaikos szerkezetű mű nem egyszerűen személyes közvetlenségű, hanem egyenesen intim közelségű vallomás, amely a gyermekkor időrendjében beszéli el szerzője szenvedéstörténetét. Középpontjában az apa alakja áll, aki egyszerre volt kegyetlen bántalmazó és művelt, olvasott, fanyar humorú ember, akitől az írónak távol kellett kerülnie, hogy képes legyen megszeretni. Jónás Tamás azt is elbeszéli, amiről az emberek általában hallgatni szoktak: a bántalmazásokról, az éhezésről, a szegénység szégyenéről, ébredező nemiségéről, durva apjáról, hazug anyjáról, aki folyton kölcsönöket kért, és aki az „éhezés parancsára” lopni is küldte gyerekeit.