Bánki Éva regénye a titkok és elhallgatások szőtte életfonat mérgező, testet és lelket felemésztő voltáról szól. A generációkon átívelő traumasorozat nem bír látványos jegyekkel, azok mégis éreztetik hatásukat; képesek az egész életet kizökkenteni korábbi pályájáról. A történet főszereplője maga is egy ilyen családi környezetben találja magát, ami csak akkor tűnik fel neki igazán, amikor a hirtelen elvesztett apja által hagyott űrbe saját betegsége szüremkedik be. A nő protagonistánál ugyanis méhnyakrákot diagnosztizálnak. A betegség okozta sokk készteti végül arra, hogy számot vessen eddigi életével, de újra és újra azt tapasztalja, hogy nem tud messzebb menni a megértésben, nem tud beljebb hatolni saját lelkében. Ahhoz hogy a dolgok értelmet nyerjenek mélyebbre kell néznie a múlt kútjában, muszáj feltárnia mindazt, ami apjával történet. Egy hallgatag és korán elhunyt férfi esetében azonban mindez korántsem olyan egyszerű.