Egyetérthetünk Spiró Györggyel, aki a jelen kötet utószavában így fogalmaz: „Lehet, hogy a színházaknak már a járvány előtt kezdődő, és a kiadókénál is sanyarúbb helyzete is belejátszott, mindenképpen figyelemre méltó epikus jelentkezik első prózakötetével.” Ez a megállapítás Németh Ákos Apám kertje című kötetére vonatkozik. A József Attila-díjas drámaíró és rendező ugyanis az epikában is kipróbálta magát – az olvasók legnagyobb örömére. Ugyanis egy hamisítatlan és egyedi hanggal bíró elbeszélőt köszönthetünk, aki változatos műfajú és hangvételű rövidprózai írásain keresztül bizonyítja, hogy a klasszikus történetmesélésnek még nem áldozott le.