Bakonybélt a legtöbben a bencés monostorról ismerik, ahol Szent István királyunk óta férfi szerzetesek dolgoztak és imádkoztak. De aki betéved a temetőbe, hökkenve tapasztalhatja, hogy egy hatalmas parcellában egyforma betonkeresztek sorakoznak, különös női nevekkel. Mi van? Az van, hogy 1950-től kerek ötven esztendeig idős és beteg apácák lakták az eleinte internálótáborrá, majd szociális otthonná változtatott rendházat. Ők nyugszanak a katonásan egyforma keresztek alatt, pont olyan észrevétlenül, mint ahogyan éltek. Négyszáznégyen. Szerzetesnek nincs tulajdona – de pici motyóikból a rózsafüzérek és imakönyvek mellől előkerült hét kéziratos receptes füzet, amelyeket a testvérek mai szakácsnője, Borika megmentett az utókor számára. Hős ápolónők klinikákon és két világháború kórházvonatain, árvaházi dadusok, falusi tanítónők és főiskolai tanárok, Márianosztra rabnőinek őrzői… Közülük kerültek ki azok, akik könyvünk receptjeit összegyűjtötték, akik ezeket az ételeket főzték és ették keményen végigdolgozott életük során, majd némelyiket itt, a betegszobákban. Ínyencségekben ne reménykedj, kedves Olvasó. De néha viccesen leleményes, olcsó, tápláló és jóízű fogásokra bízvást számíthatsz. És ha elkészíted valamelyiket, gondolatban megölelheted azt a szürke habitusban serénykedő, kedves apácát, akinek az árnya átsuhan a konyhádon. Saly Noémi