A kortárs szlovák irodalom meghatározó alakja, Pavol Rankov eredetileg 2011-ben megjelent regénye az anyaság máshoz nem hasonlítható tapasztalatát állítja a középpontba. Rögtön adódik a kérdés: egy férfi szerző mennyiben tudja hitelesen közvetíteni mindezt. A válasz sosem egyszerű, Rankov rétegesen építkező prózája viszont ékesen bizonyítja, hogy tud és akar is érvényesen hozzászólni ehhez a többszörösen terhelt diskurzushoz. Mert miről is szólnak Rankov anyatörténetei? A diktatúrák, az egzisztenciális határhelyzetekbe került asszonyok sorsáról, az élet és a halál közti szűk mezsgyét megjáró, magára hagyott emberek boldogulási vágyáról. A történet két idősíkot ölel fel: olvashatunk Zuzanáról, aki kénytelen a Gulag embertelen körülményei között életet adni fiának. Őt két nő veszi körül térben és időben elválasztva egymástól: vérszerinti anyja, valamint a Gulagon a fogadott anyja. Különböző női sorsok és természetek kerülnek egymás mellé, de Rankov nem akarja olvasóit befolyásolni, művészetének lényege, hogy a különböző helyezetekben hagyja, hogy szereplői maguk jellemezzék saját magukat. A másik idősík a 21. században játszódik: Lucia egyetemistaként Zuzana történetét kutatja. A fiatal lány az oral history módszertanát felhasználva szeretne minél közelebb kerülni választott alanyához, hogy a 20. századi tragédiák fényében többet megérthessen az anyai lét alapjaiból.