Különleges és hiánypótló kötetet tart kezében az olvasó: az antik irodalomkritikai anyag egyik jelentős korpuszának, a thébai költő, Pindaros scholionjainak magyar fordítását. A scholion szó alapja a „szabadidő” jelentésű főnév, mely gondolattársítás arra utal, hogy a tanulás, a régi szerzőkkel való foglalkozás csak a szabadidővel rendelkező arisztokrata ifjak privilégiuma volt. A scholionok tehát iskolai használatra készült szöveges bejegyzést jelentettek, melyeket a kéziratok margójára írtak (eleinte papíruszra), ahol szabad hely állt rendelkezésre a főszöveghez fűzött magyarázatok számára. Pindarosra az antik irodalmi kánon megingathatatlan szerepű költőjeként, életművére pedig a görög kardalköltészet csúcsteljesítményére szokás tekinteni, így természetesen bőségesen magyarázták, kommentálták műveit. E kötetben az olympiai győzelmi ódáihoz (epinikionjaihoz) fűzött scholionok magyar fordításait olvashatjuk. A kötet fordítói és szerkesztői mégsem elsősorban szakmai kötetnek szánják – hiszen a görög irodalom kutatói a scholionokat úgyis bizonyára eredeti nyelven olvassák –, hanem az érdeklődő közönség számára kívánják a fordítással hozzáférhetővé tenni. E célkitűzéssel összhangban, a scholionok érthetősége érdekében maguknak az ódáknak a magyar fordításait is az olvasók elé tárják, továbbá lapalji szövegmagyarázatokkal is igyekeznek befogadhatóvá, érthetővé tenni az anyagot.