Ian St. Martin Angron című regénye a Warhammer 40,000 univerzum előtörténetét feldolgozó Horus Heresy: The Primarchs sorozat tizenegyedik darabja, amely a később a Káosz szolgálatába álló Angron és légiója, a Világfalók tragikus történetének egyik meghatározó fejezetét beszéli el. A primarchákat az Emberiség Császára genetikailag megalkotott, emberfeletti fiaiként és hadvezéreiként hozta létre, ám még gyermekkorukban szétszóródtak a galaxisban, ezért a Nagy Keresztes Hadjárat során a Császárnak egyenként kellett megtalálnia őket, hogy rájuk bízza a génjeikből létrehozott űrgárdistákból álló légiókat. Angron Nuceria bolygójára került, ahol rabszolgasorba taszították és gladiátorként kényszerítették harcra, uraik pedig agyába ültették a Mészáros Szögei nevű szerkezetet, amely fokozta agresszióját, miközben egyre inkább megfosztotta más érzelmek átélésének képességétől. A fiatal Angron azonban eredetileg együttérzésre és bajtársaihoz való erős kötődésre képes személyiség volt, majd gladiátortársaival fellázadt elnyomói ellen, ám a végső, reménytelen ütközet előtt a Császár akarata ellenére elragadta Nuceriáról, társait pedig magukra hagyta a biztos halálban. Angron ezért nem megmentőjeként, hanem újabb uraként tekint apjára, és amikor megkapja a XII. légió, a későbbi Világfalók parancsnokságát, saját génfiaival szemben is ellenséges és megvető marad, mert bennük nem ismeri fel elveszített gladiátortársainak valódi bajtársiasságát. A regény jelen idejű cselekményében a légió egy korábban a Birodalomhoz tartozó világ meghódítására indul, miközben Angron azt követeli katonáitól, hogy hozzá hasonlóan ők is ültessék be magukba a Mészáros Szegeit, amelynek lemásolásán a légió apothecariusai és a Mechanicum szakemberei dolgoznak.